A hetedik darab

 

(Jankó és Dávid jobb elöl megáll)

 

Jankó: Tele van a hócipőm ezzel az iskolával. Meg ezzel az egész évvel: ilyen jelentkezés, olyan nyomtatvány, bizonyítványok, pecsétek, másolatok: elegem van. Te mindent leadtál?

Dávid: Mindent, persze. Leadtam, beadtam, átadtam, eladtam, becsaptam, lecsaptam. Lószart…, pont én.

Jankó: Meg ez a TMT is, vazzeg, nem hagy békén, nyomja hetedik éve. Már az anyám is észrevette, hogy felnőttem, ez meg…

Dávid: Nyomjunk valamit, hadd örüljön! Addig sem dumál annyit.

Jankó: De mit? Nehogy már tanulni kelljen a szöveget, meg délután itt maradjak.

Dávid: El kéne sütni valami régi szart. Ezek úgyis még óvodába jártak, amikor mi már itt égettük magunkat.

Jankó: Ja… (szünet) J.A. (szünet) Emlékszel a József Attila emlékműsorra?

 

Mindenki: (a függöny mögül)

De szeretnék gazdag enni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni, kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Mig a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek-fának,
Mi jó dolga van Attilának.

 

Dávid: Jaaaj, kiráz a hideg. Csak ezt ne! (szünet)
Na, ne siessünk ezzel annyira, pihenjünk még rá egyet! Van még bérleted?

Jankó: Nincs, de ez itt már senkit sem érdekel. Üljünk le egy kicsit, szívjunk el egy cigit.

 

(Leülnek a színpad hátsó részében. Ettől kezdve nem mozdulnak. A másik oldalon megjelenik Klemi, Szuli, Dóri és Anna)

 

Klemi: Én még egyszer nem égetem magam.

Szuli: A Kacsatáncra gondolsz? Hallottam róla. Hi-hi…

Klemi: Arra.

Dóri: A Niki mint metállédi, meg a Surány, Lázár, Balázs…

Anna: Jankó mint erőcsávó, és a Tulok meg a Barbik…

Dóri: Az se volt semmi, ahogy a hiphopot nyomták a csajok. Na, az tényleg jó volt..

Anna: Miért? Azért az a „forró beton”, az is ott volt azokkal a rózsaszín ingekkel.

 

(Zene, a régi koreográfia: Máté, Noki, Bálint és Kristóf a színpad közepén hasalnak, elkezdik…, de a folytatásra már nem kerül sor, mert megérkezik Lázár, Tamás, Niki és Annamari)

 

Lázár: Na, ezt most hagyjátok abba! Mindjárt hányok.

 

(Klemi, Szuli, Dóri, Anna, Máté, Noki, Bálint és Kristóf leülnek a színpad hátsó részében. Ettől kezdve ők sem mozdulnak.)

 

Tamás: Jó, tényleg elég gáz volt, de legalább nem kellett szöveget tanulni. nem úgy, mint 2007-ben.

Niki: De annak legalább volt értelme: Melinda és Balázs… Milyen szép pár voltak. És  Zsani ahogy kiosztotta Robit…

Annamari: Ki az a Robi?

Tamás: Mindegy…

Annamari: Azt hallottam, hogy a csajok voltak a legjobbak a műkörmükkel. És a Máté mint laza csávó…

Niki: És emlékeztek Misóra: Alfonz a lakáj ­- még szövege is volt.

Lázár: Csak éppen nem mondta. Motyogott valamit, legyintett aztán kiment.

 

(Közben Zsófi hátul vetkőzni kezd)

 

Tamás: És a Zsófi. Ma már úgysem vállalná… (Észreveszik, körülállják, takargatják, elrendeződnek és ők is leülnek a nézőkkel szemben)

 

(Megszólal a zene, Melinda, Amanda, Kata és Eszter elkezdik a „Fesztiválnyitány” lépéseit. Melinda elrontja a lépést)

 

Amanda: Tényleg ilyen falábú vagy?

Kata: Vagy ennyit ért a nyelvi év? Azt mondta: „left”, érted? Left: baaalraaa.

Melinda: Jól van, jól van, meg ne egyél! Máshol jár a fejem. Itt bohóckodok, miközben három hét múlva érettségizem. Nem akarok megbukni. Oké? Hét év pont elég volt.

Eszter: Én már 2008-ban is gáznak tartottam, hogy így akartuk megúszni a szövegtanulást.

Kata: Az is volt… De pont az utolsó évet nem hagyhatjuk ki.

Amanda: Azért Tulok szólóját, amit a végén nyomott, azt nem fogom elfelejteni.

Melinda: Pedig jobb lenne, ha elfelejtenéd, hogy maradjon másra hely abban az okos kis fejedben.

Eszter: Na, most csináljuk vagy nem csináljuk. Ezt csak úgy lehet, mint a szalagavatót.

Amanda: Csak itt nem lesznek hatszázan.

Kata: Csináljuk, persze, csak előtte tartsunk egy kis szünetet, nem kell mindent elkapkodni.

 

(Leülnek, mozdulatlanul néznek ki a fejükből. Érkezik Panna és Péter)

 

Panna: Írjunk darabot, az jó lesz! Egy új diák éppen beilleszkedik a GamMába, bulin vagyunk. És teszünk bele szóvicceket, közben szól a zene… Katával már gyűjtöttünk egy csomót. Figyelj: „Iskolaváltáson esek keresztül éppen.” Érted?! Esek keresztül: keresztülesik. Jó, mi?

Péter: Jó.

Panna: Van még néhány ötletem. Pl. „Hello. Sajnos máris el kell mennem netközelbe, hogy letöltsem a büntetésem!”

Péter: (csönd)

Panna: Letölteni… a netről…, a büntetést… Mi bajod? Nem jó?

Péter: De, jó.

Panna: És neked van valami jó ötleted?

Péter: Nincs.

Panna: Jó veled beszélgetni. Kösz a lelkesedést. Hagyjuk a fenébe!

 

(Leülnek, mozdulatlanul néznek ki a fejükből. Érkezik Balázs, Gazsi, Zsani és Simon)

 

Balázs: Klasszikus még nem volt.

Gazsi: Pedig érettségi előtt megérné. Lehetne villogni, ha valami középkori tételt húzol. Carmina Burana, nyomod fejből. Az elnök lehidal.

 

Mindenki: (a helyén ülve mondja a záró szöveget)

Minket rágnak minden népek,

mért maradunk mind szegények!

Aki ránk néz görbe szemmel,

nem is lehet igaz ember!

 

Zsani: Ne legyél már hülye, az tavaly volt. Megint ugyanazt előadni, amit tavaly? Észnél vagy? Egyébként is kezdhetnénk elölről a szövegtanulást. Tudod, ki emlékszik belőle bármire?

Simon: Akkor is az volt a legjobb. Sok igazság volt benne, pl.:

 

Mindenki:      iszik főpap, iszik dékán,

iszik húgom, néném, bátyám

iszik apám, iszik anyám,

iszik minden egyáltalán

iszik száz és iszik ezer,

egész világ iszik, vedel!

 

Zsani: Fenét, a Stílgyak. volt a legjobb.

Balázs: Sok a szöveg. Nekem a József Attila tetszett.

Zsani: Stílgyak.

Simon: Carmina Burana

Gazsi: Kacsatánc. (csend)

Balázs, Zsani, Simon: (megdöbbenve) Kacsatánc?

Gazsi: (elbizonytalanodva) Kacsatánc.

Zsani: Akkor már inkább az a tavalyelőtti szóvicces.

 

(Erre az egész osztály fenyegetőleg feláll, majd Balázzsal, Zsanival, Gazsival és Simonnal együtt lassan leül)

 

x        Hagyjuk, nem érdemes erőltetni, öregek vagyunk már ahhoz, hogy hülyét csináljunk magunkból. Na és akkor mi van, ha idén kihagyjuk. Néhány év múlva ki emlékszik ezekre?

y        Igazad van, de azért maradjunk, és nézzük meg, mit csinál a következő generáció.

 

(Mindenki ül, és meredten, mozdulatlanul bámulja a közönséget.)

 

(nagyon lassú sötét)