A hetedik darab
(Jankó és Dávid jobb elöl megáll)
Jankó: Tele van a hócipőm ezzel az iskolával. Meg ezzel az egész évvel: ilyen jelentkezés, olyan nyomtatvány, bizonyítványok, pecsétek, másolatok: elegem van. Te mindent leadtál? Dávid: Mindent, persze. Leadtam, beadtam, átadtam, eladtam, becsaptam, lecsaptam. Lószart…, pont én. Jankó: Meg ez a TMT is, vazzeg, nem hagy békén, nyomja hetedik éve. Már az anyám is észrevette, hogy felnőttem, ez meg… Dávid: Nyomjunk valamit, hadd örüljön! Addig sem dumál annyit. Jankó: De mit? Nehogy már tanulni kelljen a szöveget, meg délután itt maradjak. Dávid: El kéne sütni valami régi szart. Ezek úgyis még óvodába jártak, amikor mi már itt égettük magunkat. Jankó: Ja… (szünet) J.A. (szünet) Emlékszel a József Attila emlékműsorra?
Mindenki: (a
függöny mögül) De szeretnék gazdag enni,
Dávid:
Jaaaj, kiráz a hideg. Csak ezt ne! (szünet) Jankó: Nincs, de ez itt már senkit sem érdekel. Üljünk le egy kicsit, szívjunk el egy cigit.
(Leülnek a színpad hátsó részében. Ettől kezdve nem mozdulnak. A másik oldalon megjelenik Klemi, Szuli, Dóri és Anna)
Klemi: Én még egyszer nem égetem magam. Szuli: A Kacsatáncra gondolsz? Hallottam róla. Hi-hi… Klemi: Arra. Dóri: A Niki mint metállédi, meg a Surány, Lázár, Balázs… Anna: Jankó mint erőcsávó, és a Tulok meg a Barbik… Dóri: Az se volt semmi, ahogy a hiphopot nyomták a csajok. Na, az tényleg jó volt.. Anna: Miért? Azért az a „forró beton”, az is ott volt azokkal a rózsaszín ingekkel.
(Zene, a régi koreográfia: Máté, Noki, Bálint és Kristóf a színpad közepén hasalnak, elkezdik…, de a folytatásra már nem kerül sor, mert megérkezik Lázár, Tamás, Niki és Annamari)
Lázár: Na, ezt most hagyjátok abba! Mindjárt hányok.
(Klemi, Szuli, Dóri, Anna, Máté, Noki, Bálint és Kristóf leülnek a színpad hátsó részében. Ettől kezdve ők sem mozdulnak.)
Tamás: Jó, tényleg elég gáz volt, de legalább nem kellett szöveget tanulni. nem úgy, mint 2007-ben. Niki: De annak legalább volt értelme: Melinda és Balázs… Milyen szép pár voltak. És Zsani ahogy kiosztotta Robit… Annamari: Ki az a Robi? Tamás: Mindegy… Annamari: Azt hallottam, hogy a csajok voltak a legjobbak a műkörmükkel. És a Máté mint laza csávó… Niki: És emlékeztek Misóra: Alfonz a lakáj - még szövege is volt. Lázár: Csak éppen nem mondta. Motyogott valamit, legyintett aztán kiment.
(Közben Zsófi hátul vetkőzni kezd)
Tamás: És a Zsófi. Ma már úgysem vállalná… (Észreveszik, körülállják, takargatják, elrendeződnek és ők is leülnek a nézőkkel szemben)
(Megszólal a zene, Melinda, Amanda, Kata és Eszter elkezdik a „Fesztiválnyitány” lépéseit. Melinda elrontja a lépést)
Amanda: Tényleg ilyen falábú vagy? Kata: Vagy ennyit ért a nyelvi év? Azt mondta: „left”, érted? Left: baaalraaa. Melinda: Jól van, jól van, meg ne egyél! Máshol jár a fejem. Itt bohóckodok, miközben három hét múlva érettségizem. Nem akarok megbukni. Oké? Hét év pont elég volt. Eszter: Én már 2008-ban is gáznak tartottam, hogy így akartuk megúszni a szövegtanulást. Kata: Az is volt… De pont az utolsó évet nem hagyhatjuk ki. Amanda: Azért Tulok szólóját, amit a végén nyomott, azt nem fogom elfelejteni. Melinda: Pedig jobb lenne, ha elfelejtenéd, hogy maradjon másra hely abban az okos kis fejedben. Eszter: Na, most csináljuk vagy nem csináljuk. Ezt csak úgy lehet, mint a szalagavatót. Amanda: Csak itt nem lesznek hatszázan. Kata: Csináljuk, persze, csak előtte tartsunk egy kis szünetet, nem kell mindent elkapkodni.
(Leülnek, mozdulatlanul néznek ki a fejükből. Érkezik Panna és Péter)
Panna: Írjunk darabot, az jó lesz! Egy új diák éppen beilleszkedik a GamMába, bulin vagyunk. És teszünk bele szóvicceket, közben szól a zene… Katával már gyűjtöttünk egy csomót. Figyelj: „Iskolaváltáson esek keresztül éppen.” Érted?! Esek keresztül: keresztülesik. Jó, mi? Péter: Jó. Panna: Van még néhány ötletem. Pl. „Hello. Sajnos máris el kell mennem netközelbe, hogy letöltsem a büntetésem!” Péter: (csönd) Panna: Letölteni… a netről…, a büntetést… Mi bajod? Nem jó? Péter: De, jó. Panna: És neked van valami jó ötleted? Péter: Nincs. Panna: Jó veled beszélgetni. Kösz a lelkesedést. Hagyjuk a fenébe!
(Leülnek, mozdulatlanul néznek ki a fejükből. Érkezik Balázs, Gazsi, Zsani és Simon)
Balázs: Klasszikus még nem volt. Gazsi: Pedig érettségi előtt megérné. Lehetne villogni, ha valami középkori tételt húzol. Carmina Burana, nyomod fejből. Az elnök lehidal.
Mindenki: (a helyén ülve mondja a záró szöveget) Minket rágnak minden népek, mért maradunk mind szegények! Aki ránk néz görbe szemmel, nem is lehet igaz ember!
Zsani: Ne legyél már hülye, az tavaly volt. Megint ugyanazt előadni, amit tavaly? Észnél vagy? Egyébként is kezdhetnénk elölről a szövegtanulást. Tudod, ki emlékszik belőle bármire? Simon: Akkor is az volt a legjobb. Sok igazság volt benne, pl.:
Mindenki: iszik főpap, iszik dékán, iszik húgom, néném, bátyám iszik apám, iszik anyám, iszik minden egyáltalán iszik száz és iszik ezer, egész világ iszik, vedel!
Zsani: Fenét, a Stílgyak. volt a legjobb. Balázs: Sok a szöveg. Nekem a József Attila tetszett. Zsani: Stílgyak. Simon: Carmina Burana Gazsi: Kacsatánc. (csend) Balázs, Zsani, Simon: (megdöbbenve) Kacsatánc? Gazsi: (elbizonytalanodva) Kacsatánc. Zsani: Akkor már inkább az a tavalyelőtti szóvicces.
(Erre az egész osztály fenyegetőleg feláll, majd Balázzsal, Zsanival, Gazsival és Simonnal együtt lassan leül)
x Hagyjuk, nem érdemes erőltetni, öregek vagyunk már ahhoz, hogy hülyét csináljunk magunkból. Na és akkor mi van, ha idén kihagyjuk. Néhány év múlva ki emlékszik ezekre? y Igazad van, de azért maradjunk, és nézzük meg, mit csinál a következő generáció.
(Mindenki ül, és meredten, mozdulatlanul bámulja a közönséget.)
(nagyon lassú sötét) |